Ezúttal kedvenc futó házaspárom szebbik fele jutott nekem...... és nem, nem Gábor, hanem Andi.

Már a célben - és egyébként nincs is ekkora pocakom, csak a sok frissítés ugye -

Újra beugrottam, mert eredetileg Mikivel ment volna Andi, én a Bércet céloztam meg, de az időjárás miatti halasztás, sérülés úgy hozta, hogy újra ide jutottam.

Idén volt minden,ami a terepfutáshoz kell. Csanya ügyes volt, szinte mindent el tudott intézni, bár hó nem sok volt. Felázott erdő, ösvényeken lelkesen csordogáló patakok, pici sár, a legendás Sombokornál leszakadó ég - és idén fordítva ment a kör, tehát a Sombokort mászni kellett (egyébként nem voltolyan vészes, sőt, megkockáztatom majdnem könnyebb így, még ha fárasztóbb is) -, köd, pára, fülledtség. Szóval tényleg olyan terepes volt.

Andi sokáig kerülgette a pocsolyákat - kb 2 km - hiába mondtam, hogy úgyis belefogsz lépni, igazam lett. Sokat hallottam tőle egy bizonyos kérdést: Mi a f....t keresek én itt? Csak annyit válaszoltam, hogy jó ez, élvezd! (Ebben Coach Oli is egerősített a végén, ő is ugyanezt mondta, szóval igazam lett). 

Ugye, mondtam, hogy belelép....

Összeségében jó volt. Hasonlóan a BSZM-hez hoztam, amit megígértem, a sár nyílván sokat lassított, de hát ez egy ilyen műfaj, a Kékes sem lett alacsonyabb, és a fordított kör nehezebb, mint a rendes. Így hosszabb volt az első mászás, ami azért nem maradt hatástalan.

Mottó: Nincs annál jobb, mint amikor a mátrai rengeteg mélyén a lebbenő szélben végig simítja arcod a legendás Csanya féle terepfutás.hu pályaszallag. Egy borzongás fel egy le - és csendes bekaphatod felkiáltás -, mi kell még egy igazi .....#szimplaélményhez ?

Végére a hivatalos célfotó:

A kezünk az összefogás mellett a Mátra csúcsát is szimbolizálja :-)